A kohó, más néven ívtűzhely vagy ellenállásos tűzhely, főként az oxidációs folyamatok során használt alapanyagok, például a fémek oxidjainak visszavezetésére szolgál. Főként szilíciumvas, mangánvas, krómvas, volfrámvas, szilícium-mangán ötvözetek és egyéb vasötvözetek előállítására alkalmazzák, ezek pedig fontos ipari alapanyagok a kohászati iparban, valamint kalciumkarbidot is előállítanak.
A kohó fő berendezései: kohótrafo, rövidháló-rendszer, elektródarendszer, kohótest, vízhűtési rendszer, adagolórendszer és porfelszívó rendszer.
A kohó kohászi folyamatának menete a következő:
Először a kohóba beletesszük a kohászandó keveréket, majd levegőt juttatunk a kohóba, hogy felmelegítsük a keveréket. Amikor a keverék belső hőmérséklete elégségesen emelkedett, átalakítjuk a keveréket tantalum-vegyületté, majd elektrolízis segítségével felszabadítjuk a tantalumot, és kivonjuk a tárnából, ezzel elérve a kohászati célkitűzést. A kohászandó keveréket és az elektrolízis során képződött ásványi anyagokat tovább melegítjük a kohóban, folytatva a kohászati folyamatot. Ha a légáramlás és a hőmérséklet beállítása megfelelő, akkor elérjük a kritikus pontot, amikor a radioaktív anyagok mennyisége jelentősen csökken, így alacsonyabb koncentrációval rendelkező ásványi anyagokat nyerhetünk. Miután leállítottuk a fűtést, a kohászati terméket szobahőmérsékletre hűtjük, majd kivesszük és a feldolgozásra váró raktárba helyezzük.